274887629_1016629055932158_788634792716316229_n

Ilyen volt a fórum’22

Szokásom szerint utolsó pillanatban estem be a Káva Kulturális Műhely Fórum’22 eseményére, de legnagyobb megnyugvásomra a szervezők számoltak az olyan krónikus későkkel, mint jómagam és még nem kezdték el a foglalkozást. Kíváncsian vártam, hogy milyen bemelegítő gyakorlatokkal készülnek a szervezők, amivel egyszerre legalább 50 embert meg tudnak mozgatni, de a tapskör, a páros asszociációs játék és a kategória szerinti csoportosulás mind kiválóan működtek ilyen „tömeg” esetében is.

A három csoport közül én a Romankovics Edit, Varsányi Péter pároshoz jelentkeztem. Az, hogy fennmaradtunk a Káva színháztermében nagyon kényelmes és praktikus volt, tudtunk írni a falakra, valamit használni a rendelkezésre álló díszleteket és jelmezeket. A délelőtti szakaszban a színházi nevelési résszel foglalkoztunk, ezt tartotta Romankovics Edit, délután pedig a színházi rész került terítékre Varsányi Péter vezetésével.

A workshop előtt néhány nappal megkaptunk e-mailben egy cikket, amely az alapanyaga lett a színházi nevelési előadás tervezésünknek. A cikk témája a zaklatás volt. A foglalkozást egy bemutatkozó körrel kezdtük, amely során a neve mellett minden résztevevő elmondta egy szóban, vagy kifejezésben, hogy mi jut eszébe a zaklatásról. Ezek után Eda bemutatta a tervezés főbb pontjait, beleértve a potenciálisan kiindulópontként szolgáló alapanyag, téma, és kérdések kiválasztását. Kiemelte, hogy

ez egy olyan szellemi kaland, amely során fontos a kutatás és a vizsgálódás szeretete.

Következő lépésként összegyűjtöttük, hogy a cikk által felvázolt történetben melyek voltak azok a pontok, ahol igazságtalanságot éreztünk, majd egy befejezetlen mondat kiegészítésével mindenki el tudta mondani, hogy milyennek látja a történet áldozatát.  Ezután 4-5 fős csapatokban dolgoztunk. A korábban összegyűjtött igazságtalan helyzetek közül minden csapat kiválasztott egyet, amelyet egy állóképben kellett megjeleníteni. A délelőtt hátralevő részében ezekkel az állóképekkel dolgoztunk tovább. Alaposan megnéztük, elemeztük őket, majd azokat a belső pontokat kerestük, ahol legerősebben érezhető az igazságtalanság, melyekhez kérdéseket is megfogalmaztunk. Megosztottuk véleményünket arról, hogy ki, vagy mi a felelős ezekért a pillanatokért, végül a délelőtt utolsó játéka során forró székbe ültettük a zaklatót (akit ezúttal Kardos János formált meg), így kicsit beleláttunk, hogy milyen gondolatai és érzései lehetnek a bűnösnek, aki sosem vállalta a tettét.

Az ebédszünet után a terembe visszatérve különös látvány fogadott bennünket, ugyanis a tér egy krétával leválasztott részében mindenféle jelmez és kellék volt elhelyezve, például női és férfiruhák, asztal, szék, könyv, gyűrűk, stb. Ezekből kellett létrehoznunk kortárs művészeti alkotást, melynek a címe „Test és hatalom”.

A délutáni, színházi rész során az előre meghatározott szempontokat figyelembe véve félimprovizációs jeleneteket készítettünk a Varsányi Péter által megírt jelenetvázlatokra. Amikor elkészültek a jelenetek, bemutattuk egymásnak, majd elemeztük őket a szempontok alapján. A továbbiakban összegeztük a közös munkát néhány gondolattal és megbeszéltük, hogy mit fogunk bemutatni az esemény közös lezárásán.

Végül a 3 csapat megosztotta egymással, hogy min dolgoztak a workshop folyamán és szemügyre vehettük az egész nap bővülő plakátokat is, amelyeken a résztvevők híradós címeket adtak az életüknek. (Egyik személyes kedvencem volt „Meghalt, mégis túlélte.”)

Kicsit fáradtan, de annál nagyobb örömmel gondoltam végig, hogy a legtöbb szakaszban fedeztem fel már elsajátított ismereteket, játékokat, de mindig izgalmas és új, ha másoktól, kicsit másképpen, különböző oldalakról megközelítve találkozom újra ezekkel.

Nagyon tartalmas és tanulságos napot tudhattunk a hátunk mögött, nem tudok mást mondani, mint hogy várom a Fórum ’23-at.

 

Írta: Őri Eszter

OSZD MEG EZT A BEJEGYZÉST!

Share on facebook
Share on print
Share on email