Kiabálás a pusztába(n)

Ha én itt kiabálok, azt senki sem hallja meg, ez egy ilyen hely. Szó szerint és átvitt értelemben is. Jelenleg a birkák vannak hozzám a legközelebb, ők hallják csak, ha kiáltok.
Ez egy sziget átka, többek közt. Vannak azért előnyök is. Mizantrópoknak különösen ajánlott ez a hely. Bár én nem vagyok mizantróp. Csak elegem lett a nagyvárosokból, az úgynevezett Közép-Kelet Európából, annak is egy kicsiny szegletéből. De erről majd máskor…Úgyhogy ideköltöztem, a Svarthöfdi götu 31-be, Balviknak városába. Gondolom, nem tudjátok, hogy svarthöfdi fekete tejet jelent, de ami ennél fontosabb, hogy Darth Vadert így hívják izlandiul!
Szóval Solnaskyr szigetéről beszélek, ahol a Beaufort-skálán 9-es erősségű, azaz 70–80 km/óra erősségű szelek évente átlag 117,4 napon fújnak. Itt lakom. Északon. Úgy értem, valóban északon, ennél északibb még ugyan lehetne, de mondjuk a budapesti Városliget mellől nézve már nem nagyon.
Kíváncsi vagyok, hogy ha én kiáltok, azt ki hallja meg. És ha hallja, reagál-e. Kiabálni itt, a hálón fogok, ebben a blogban. Csupa olyan dologról, amire mostanában jöttem rá…itt, a szigetemen.

via GIPHY

Először is az erőszakról kiabálok nektek. De nem úgy, ahogy elsőre gondoljátok. Nem a nagyvárosok éjszakai biztonságáról beszélek, az itt különben sem ver nagy hullámokat, hanem az iskolákról.
Alaptételként el kell fogadnotok, hogy én ezt a világot nem látom biztonságosnak. Már úgy értem, nekem eljutni az Elf utcába persze relatíve biztonságos. És számíthatok arra, hogy holnap is gond nélkül elérek majd a pékségbe és megvehetem Bryndis néni boldog házasság sütijét (komolyan, van itt ilyen), amit rebarbara lekvárral készített. De ha elevezek a szigettől 1000 km-re (hehe) vagy egy drón szemével kezdem látni magunkat, akkor már nem érzem ezt a nyugalmat. Valahogy az az érzésem, mintha elvesztettük volna a hitünket abban, hogy összetett problémákat is meg tudunk oldani. Egyre többször van szükségünk bírókra…egyszerű döntésekre…vagyis egy lehetséges forgatókönyv a jövőre nézve, hogy a szélsőségek (reakciók, megoldások, emberek, csoportok) erősödnek…ezzel együtt a nacionalizmus erősödése is várható...és ez bizony tetten érhető az iskoláinkban…kocogtatja a jégfalat az extremizmus, nemdebár, nálatok is?
A fentiekkel szoros összefüggésben merül fel az a kérdés, hogy a politika mennyire kapjon / kaphasson terepet az iskoláinkban? Vannak, akik szerint az iskola tiltott terep a politika számára! Elárulom nektek, hogy én nem osztom ezt a nézetet. Sőt! Amellett kiabálok, hogy több, jóval több, sokkal több politikai téma kerüljön terítékre! Hogy várhatnánk el, hogy a gyerekeink kiálljanak magukért, anélkül, hogy betessékelnénk a közügyeket az iskolákba? Ha nem biztosítunk fórumot a legszélesebb értelemben vett politikai kérdések közös megvitatásának, egyeztetésének, akkor hol és hogyan fogják a gyerekeink megtanulni a másik embert, aki esetleg radikálisan másként gondolkodik, mint ők maguk?
Vannak, akik biztonságos helyként gondolnak az iskolára, hogy a gyerekekre zárt tanteremajtók majd megvédik őket a külvilág minden mocskától és tisztán a tudományoknak, a tanulásnak szentelhetik az idejüket. Így lenne? És ha igen, akkor valóban erre van szükségünk? Vagy inkább tépjük fel az ajtókat, rúgjuk ki a falakat, menjünk ki a térre és nézzünk bele annak a valóságnak a szemébe, ami körbevesz mindannyiunkat?
Áhhh, bocs, én sem vagyok mindig ilyen...ma valahogy...furcsán fúj a szél, nem a megszokott irányból, hanem a tenger felé...fura. És azt is észrevettem, hogy a birkák...

Ezt itt találtam meg: https://goo.gl/NZx9ZH
Amúgy meg nyáron festették az utcánk végébe

Szóval, te hogy látod: az iskola legyen az a hely, ahol tanulhatsz, vagy ahol találkozhatsz a világgal?

ELŐADÁS
DIÁK
GONDOLAT / MÁSODPERC

2018 © Káva Műhely Egyesület. Minden jog fenntartva

powered by DEVWING