IMG_9570-2

TITOK-CSALÁS-TAKARÁS

 „Ne szólj hát, minek oda szó, hol egy tekintet,

egy mozdulat többetmondó.”

/Kányádi Sándor/

 

Vajon milyen arcok lesznek? Milyen lesz maga a program, és jófej lesz, aki tartja? Fizikai színház? Jesszus, 3 óra alatt kipurcanok! Tökre érdekel ez a téma, de félek… hmm…je-lent-ke-zés…elhívom XY-t is magammal! Ó, de nem ér rá…vagy legalább annyira parázik, mint én. Most mit tegyek?!

Valószínűleg sokak fejében végigfutnak ezek a kérdések, mikor egy teljesen új tevékenység, közösség felé nyit. Viszont ne felejtsük el, mennyire felszabadító, mikor kifejezetten pozitív lesz egy ilyen találkozás.

Ma egy eseményed lesz: Határes(e)tek – Nagy Henrik, fizikai színházi workshop – fogadott az eseményértesítő a villamoson. Megérkezek. Kedves, ismeretlen, hozzám hasonló érdeklődő tekintetek, cipők levetve. Készen állunk. Játék, s munka 3 órában. Ijesztően hangzik még mindig?

Rövid bemutatkozás, bemelegítő játékok után TITOK-CSALÁS-TAKARÁS fogalmakkal dolgoztunk improvizatív módon egyénileg és csoportosan is, melyet a végén bemutattunk egymásnak. Megtapasztalhattuk, hogy a mozdulatok modalitásbeli különbségei mennyit számítanak, hogy egy klasszikus zenemű mennyire jól tud állni egy burlesque jellegű mozgássornak, hogy mennyire fontos kísérletezni, kipróbálni dolgokat- úgy, hogy közben jórészt észrevétlenül nem történt egymás között verbális kommunikáció. Az első pillanat, mikor feltűnt ennek a hiánya, mikor kizárólag kézjeleket használhattunk beszéd helyett. Számomra tanulság volt ebből, hogy olykor maga a beszéd az, ami hátráltatja a folyamatot ahelyett, hogy segítené és ténylegesen kipróbálnánk valamit.

Csak pár visszajelzésből szemezgetek, s meglátod, a legközelebbinél nem gondolkodsz a „Jelentkezés” gombon:

„Örülök, hogy így a végére hallhatom mindenkinek a hangját is, viszont nagyon érdekes, hogy beszéd nélkül is milyen jót lehet alkotni!”

„3 óra alatt belekóstolni egy műfajba azt hittem képtelenség- ehhez képest te (Nagy Henrik) mindenből tudtál adni valamit, ami mégis egy egész és nem érzem darabosnak.”

„Nagyon hálásak vagyunk (Nagy Henrik), örülünk, hogy megismerhettünk és közösen dolgoztunk!”

„Ahhoz képest, hogy semmi előzetes képzettségem nincs, nagyon jól éreztem magam, nem éreztem különbségeket színházi és nem színházi ember között- és ez jó.”

„Jól éreztem magam! Egy jó kis csapat jött itt össze…”

„Olyan ismerős vagy valahonnan, de nem tudom honnan… tudod mit? Következő alkalomra utánanézünk!

„Mikor lesz a következő?!”

Barna-Pap Bianka

OSZD MEG EZT A BEJEGYZÉST!

Share on facebook
Share on print
Share on email