A Szőlő utcában – 1. rész

A Káva Kulturális Műhely 2018. szeptemberében kezdte el Juventas – Drámapedagógia a bűnmegelőzés szolgálatában című kísérleti, átfogó jellegű projektjét. A projekt részeként a Káva drámatanárai az EMMI Budapesti Javítóintézetében tartottak foglalkozássorozatot a fogvatartott fiatalok számára. A munka során szerzett tapasztalatokról, élményekről személyes hangvételű blogbejegyzésekben számol be a foglalkozássorozatot vezető csapat, elsőként Patonay Anita, a Káva színész-drámatanára. 

2018. október 26.

Mai nap jártam először a Javítóintézetben. Szőlő utca, III. kerület. Hamarabb értem oda. A sarkon egy nagyon jónak tűnő hamburgerező, igazi marhahússal. Kávét nem tartanak. Közvetlen mellette Dohánybolt. Ott van kávé. Délután 14.34. Sétálok a műanyag poharas kávémmal az intézet előtt. Aztán átmegyek a túloldalra. Rácsok, de valahogy ijesztőbbnek gondoltam. A magasföldszinten viszont nincsenek rácsok. Nyitott ablakok. Kijön két ember az intézmény elé. Férfiak. Dohányoznak. Megállok kicsit a tízemeletesek aljában. Vannak fák. Meg levelek. Ősz van. Nézem, hogy az intézet mellett van egy templom. Zöld ajtaja zàrva. Kiírás: Az urnatemető szabadon látogatható mise előtt és után. A Javítóintézet épülete nem súlyos. A győri börtön jut eszembe. Arcokkal, kiabálásokkal. Itt nincs ilyen.

Megérkezik kollégám, Jani. Egyeztetünk a mai napról. Budakalászon játszottam nyolcadikosokkal. Hihetetlen jó fejek voltak, tele gondolattal, véleménnyel, történetekkel. A férfiak is sírhatnak. Miért ne sírhatnának, attól nem lesznek gyengébbek. Aztán kijön L. Péter üdvözöl minket. Aztán megérkezik Taki. És bemegyünk.

Személyi igazolványért cserébe kapunk egy kulcsot, ahova kitehetjük azokat a cuccokat a zsebünkből és a táskánkból, amelyek veszélyt jelenthetnek: toll, kulcs, gyógyszer, rúzs, szemceruza. Tele lesz a szekrény. Mennyire más dolgokat hívnak elő számomra ezek a tárgyak: kulcs=otthon, munkahely, gyógyszer=megoldás, rúzs+szemceruza=kinézzek valahogy.

Az igazgató szobája előtt egy kutya fekszik. Nem ismerem a kutyafajtákat, de ezt vérebnek látom. Kiderül, terápiás kutya. Vagyis még ő is segítő. A szobában gyertya ég. A falon Jézus kép, mellette polcon Buddha-szobrok. A kanapé nagyon kényelmes, amin ülök. Előrehajolok, mert kíváncsi vagyok. És elindul a beszélgetés. A beszélgetés közben a kutya is végig jelen van. Az igazgató állandóan kapcsolatban van vele. A kutya a kezét nyalja, ő meg simogatja. Lehet, hogy neki is segít.

Az igazgató Péterrel már volt szerencsém találkozni. Akkor hallottam mesélni az intézetről, amit a magáénak érez. Akkor úgy tűnt, fontosak neki ezek a fiatalok, akik hibát követtek el. Ki kisebb, ki nagyobb hibát, de csak hibàt. Most is, ahogy mesél róluk, ezt az érzetet erősíti. De kellenek keretek. Keretek és rend nélkül más lenne. Ez nem olyan intézet, mint a többi. Az ide került fiataloknak még van esélye. Legalábbis kell, hogy kapjanak még egy esélyt.

Szavak: EMMI, BVOM, büntetésvégrehajtás, rendészet, lopás, drog.

Itt még nincsenek arcok, de rengeteg történet. Történet arról, hogy nyugtatóhoz régen ablakon és rácson keresztül cérnaszállal jutottak hozzá. Történet arról, hogy van olyan fiatal, aki itt benn nagyobb biztonságban érzi magát, mint odakint.

De mi lesz akkor, amikor kikerülnek innen? Van-e utánkövetés?

⅓ fiatal a társadalom hasznos tagja lesz, dolgozik

⅓ fiatal visszaeső, mert többgenerációs bűnöző családban nőtt fel

⅓ fiatal pedig szociális megélő lesz

37-40 fiatal van még itt.

Még mindig nincs arcuk.

Hogyan képzeljem el őket? Milyen arccal, tekintettel?

Történetek jönnek arc nélkül még mindig. A betörést tudják, hogy rossz, de azt nem tudják, hogy szexuális erőszakot tenni, az is rossz.

A történetek mögött igenis sorsok vannak. Pontosabban a családjuk sorsa ül rajtuk.

Van egy fiú, aki ahogy bekerült ide a mélyszegénységből érezte meg, hogy a családjának szaga van. Előtte nem érezte. Nem tud otthon fürdeni. Akkor hogy fog fürdeni otthon, ha kikerül?

És elindulunk. Az első emeleten van 4 fiatal. Ők nemrég kerültek ide. Átmeneti helyen vannak. Kb. 30 napig. Az egyiknek pont ma esik le, hogy nem 30 napig lesz a javítóban, ahogy a bíróságon elhangzott, hanem lehet, hogy 1,5 évig. Torka összeszorul. Az enyém is.

– De hát valamiért csak itt van! – mondja magázva az igazgató. – Valamit elkövetett, nem?

– De igen.

4 olyan szempár, amit sosem felejtek el. 4 kiszolgáltatott fiatal, akik valamit elkövettek. Mégis olyan emberiek.

Hogyan fogom én ezt jól csinálni? Hiszen megsajnálom őket, és sajnálatból nem lehet dolgozni, egyenrangú feleket kell belőlük faragni, magamban.

Amikor megérkezünk. Felsorakoznak. Rend és fegyelem van. És jelentés. Jelentés az igazgató úrnak. Aki mindenkit névről ismer.

Látok egy asztalt, ami kerek. A beszélgető sarok. Mindent meg lehet beszélni. A feliratra nem emlékszem, csak arra, hogy, beszéld meg a problémádat azzal, akivel bajod van. Én is hiszek benne.

Mindenhol kulcsok, zárak kattannak. Ez tényleg egy rendvédelmi körzet. Nem ismerős.

Aztán jönnek sorba a következő emeletek.

Az igazgatónak mindenkihez van egy jó szava, mindenkit a nevén szólít. Lehet tőle időpontot kérni, hogy beszéljenek egymással.

Van egy nagyon szomorú srác. Hozzá ma jöttek volna hozzátartozók. Nem érkeztek meg. De este felhívhatja őket, és kaphat rendkívüli látogatási időt. Mindenkinek jobb úgy, ha a fogvatartottaknak megvan a lelki békéje. És így meglesz, és ez jó mindenkinek: a nevelőknek, a tanároknak, a gyermekvédelmiseknek.

A fiúk szobái lehetnek személyesek. Szőnyeg, fotó és mindenhol virág.

Szabály, hogy a tettestársak nem lehetnek egy csoportban.

Megnézzük: iskola, ebédlő. Élhető helyek.

Benyomás: rendkívül kíváncsi vagyok, hogy a dráma, ami a kezemben van, hogyan tud majd hatni, működni ezekkel a fiatalokkal, akiknek most már van arca is.

D. decemberben szabadul. Színész akar lenni. És mondja is, hogy ő egy hatalmas színész, majd meglátjuk. Mosoly.

És tényleg lehetne belőle az?

Megnyugtatólag hat rám, hogy a bűnök nagy része törvényileg is szabályozva van, hogy elévül. Vagyis lehet újra kezdeni. 18 éves kor után, ha nem súlyos, nem lesz priusz. Ez azért fontos tudás. Tehát ez nem látszattevékenység lesz, amit mi tudunk adni, hanem az, hogy tényleg van jövő. De hogy kin múlik?

Patonay Anita

A projekt a Belügyminisztérium és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával valósul meg. 

***

A Juventas – Drámapedagógia a bűnmegelőzés szolgálatában c. projekt zárókonferenciáját

2019. augusztus 30-án (pénteken) tartjuk. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Részletes program és regisztráció:

> > >

 

OSZD MEG EZT A BEJEGYZÉST!

Share on facebook
Share on print
Share on email