A Szőlő utcában – 2. rész

A Káva Kulturális Műhely 2018. szeptemberében kezdte el Juventas – Drámapedagógia a bűnmegelőzés szolgálatában című kísérleti, átfogó jellegű projektjét. A projekt részeként a Káva drámatanárai az EMMI Budapesti Javítóintézetében tartottak foglalkozássorozatot a fogvatartott fiatalok számára. A foglalkozásokat vezető csapat a Káva blogján osztja meg a Szőlő utcai munka élményeit, tapasztalatait. Ezúttal Takács Gábor bejegyzését olvashatjátok. 

A foglalkozássorozat második alkalmára választott történet tulajdonképpen egy felnőtt mese volt, melyet Cecily O’Neill egyik játéka alapján írtunk tovább. A mese két – egymással szemben álló – birodalomról szól, pontosabban arról, hogy az egyikben a királyi párnak eddig nem lehetett gyermeke (nem tudjuk milyen okból).

Egy nap a királyné egy elhagyott csecsemőt talál az erdőben és hazaviszi. Innen indult a közös gondolkodás. Több fordulaton keresztül jutottunk oda, hogy a résztvevőinket valójában az érdekli, elmondják-e (és ha igen, mikor és hogyan) a szülők az erdőben talált gyereknek az igazságot.

Egy ponton azt ajánlottuk, hogy egyikünk a résztvevők valamelyikével rögtönözhet egy jelenetet a többiek előtt, amiben a királyi párt látjuk, ahogy erről a témáról beszélgetnek.

Ebből született az alábbi jelenet:

Királynő (színész-drámatanár): Eddig nem mondtuk el, most sem fogja megtudni, ez a mi titkunk!

Király (növendék): Hát, de most sokkal jobb lenne neki…

Királynő (színész-drámatanár): Mitől lenne jobb, el fog távolodni tőlünk…mekkora csalódást fogunk neki okozni…

Király (növendék): És ha felnőttként jön rá? Akkor is el fog tudni menni…

Királynő (színész-drámatanár):  Lehet dolgokat titokban tartani, soha nem fog kiderülni.

Király (növendék): És tudnál ezzel a tudattal együtt élni? Gondolj bele! Ez így nem jó!

Királynő (színész-drámatanár): Nem akarom elveszíteni!

Király (növendék): Én sem akarom elveszíteni, te is tudod.

Királynő (színész-drámatanár):  Én azt gondolom, hogy a tudatlanságban élni az sokkal egyszerűbb…miért derülne ki?

Király (növendék): Nem mindig az egyszerűbb utat keressük; lehet a nehezebb út a helyes. Gondold át!

Királynő (színész-drámatanár):  Mekkorát fog csalódni bennünk? Én nem akarom azt a csalódottságot látni a szemében! Amikor átölelem, akkor érzem, hogy ő azt gondolja, hogy én az igazi édesanyja vagyok! És ez meg fog szűnni!

Király (növendék):És inkább legyen tévhitben?

Királynő (színész-drámatanár):  Eddig is tévhitben tartottuk…eddig is működött ez a hazugság…menni fog tovább is…vannak dolgok, amikre soha nem derül fény…

Király (növendék): Nem tudom…

Takács Gábor

A projekt a Belügyminisztérium és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával valósul meg. 

***

A Juventas – Drámapedagógia a bűnmegelőzés szolgálatában c. projekt zárókonferenciáját

2019. augusztus 30-án (pénteken) tartjuk. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Részletes program és regisztráció:

> > >

 

OSZD MEG EZT A BEJEGYZÉST!