Napszámban dolgozó cigányok várják a naplementét, utána fergeteges mulatásba kezdenek, majd szinte kifulladásig buliznak, álomba táncolják magukat. Álmukból a két narrátor ébreszti őket, és gesztusaikkal egy közös történetfűzésre kérik meg a játszókat. Minden szereplő felveszi a szerepének megfelelő jelmezt a szárítókötélről, és a mesélők egymás mellé állítják őket.
Az előadás a 2001-től 2009-ig tartó unikális DrámaDrom projektünk keretében jött létre. Minden évben két – egymással párhuzamosan készülő – színházi előadást hoztunk létre és mutattunk be azokban a falvakban, ahonnan a mánfai Collegium Martineum lakói származtak, illetve néhány alkalommal Budapesten is turnéztunk. Minden hónapban két-két napot töltöttünk a kollégiumban, dolgoztunk a nehéz sorsú, többnnyire beás cigány fiatalokkal, majd tavasszal és nyáron táborba vonultunk, ahol véglegesítettük az előadásokat. A projektről riportfüzet és dokumentumfilm is készült. Előbbit Horváth Kata és Deme János, utóbbit Sívó Júlia és Surányi z. András készítette. A projektet a józsefvárosi Kesztgyűgyár Közösségi Házban fejeztük be.
Plakát
Videófelvétel
Feltöltés alatt.