Jó hangulatú és inspiráló három órát tölthettek el együtt azok, akik Lipták Ildikó „Anyanyelvi szinten” workshopjára jelentkeztek. Téma: a nézői aktivitás és a részvételi lehetőségek vizsgálata, különböző színházi eszközökön és nyelveken keresztül.
A bemelegítő játékok után egy tartalom nélküli jelenetet, pár sor párbeszéd formájú szöveget kaptunk, amit három csoportra bontva kellett különböző színházi nyelveken feldolgozni. Adott volt, hogy egy munkahelyi helyzetben játszódik a jelenet, viszont a szövegből érezhető, konkrét konfliktust a csoportok már külön, maguknak keresték meg. Az első kör végére tehát 3 jelenet született, egy báb-jelenet a vírus terjedéséről, egy kisrealista jelenet a munkahelyi viszonyokról, valamint egy mozgásos jelenet a nők eltárgyiasításáról.
Miután megtekintettük az elkészült jeleneteket, a következő körre azt az instrukciót kaptuk, hogy keressünk olyan nyitási pontokat és formákat, amiknek segítségével interakcióba tudnánk kerülni a közönséggel. Kellett választanunk egy olyat, ami a formából adódóan működőképes, valamint egy olyat, ami kvázi unortodox, tehát furcsa, szokatlan, ami
nagy eséllyel nem működne a valóságban, viszont most kísérletezhetünk, és kipróbálhatjuk.
Idő híján azzal sajnos már nem tudtunk foglalkozni, hogy kicseréljük a különböző színházi stílusokat, és megnézzük, úgy melyik interakciós lehetőségek működnek.
Szerintem nagyon erős jelenetek születtek, és az őket követő megbeszélések is tartalmasnak bizonyultak. Ha egy pillanatot kellene kiválasztanom, hogy mit viszek el magammal, akkor az a bábos jelenet nyitása, amikor a felkínált tárgyakkal nézőként megoldhattam (vagy csak tovább ronthattam) a jelenet konfliktusát.
