4 Room’22

Beszámoló a 3 helyszínen zajló Fórum’22 c. színházi nevelési eseményről

Nyitány

Izgalommal és várakozással telve érkeztem meg 2022. március 19-én reggel fél 10 körül a Káva Kulturális Műhely bejáratához, ahol néhány résztvevő és szervező kisebb csoportokba rendeződve már harsányan és jókedvűen beszélgetett. A regiszrációt követően beléptünk a színházi nevelési programok helyszínére (amit én csak – színéből adódóan – fekete teremnek hívok). A program hivatalos megnyitása után Somorjai Marci és Kovács Gergő olyan változatos warm-up játékokkal készültek, amelyek egyrészt közelebb hozták a résztvevőket és a workshop-vezetőket egymáshoz, másrészt jó hangulatot és remek alapot teremtettek a későbbi közös munkához. A játék-etűdök – amellett, hogy lehetőséget teremtettek az egyéni, páros, csoportos együttmozdulásra is – remek figyelem-, koncentráció-, asszociáció-, és reakcióidő-fejlesztőnek bizonyultak. Ezt követően háromfelé vált a társaság, a Nyári Arnold és Vilmos Noémi vezette csoport, melynek én is a tagja voltam, a MU Terminál fényárban úszó tánctermében kapott helyet.

1. felvonás

Bár az eredeti programterv szerint a workshop első részét a színházi nevelési szakember (esetünkben Nyári Arnold) tartotta volna, workshop-vezetőink megvariálták az esemény részeit, így elsőként Vilmos Noémi vezetett be bennünket az improvizációs technikák rejtelmeibe. Egy rövid bemutatkozó kör után bele is vágtunk a közös munkába. Elsőként két csoportban egy-egy rövid jelenetet kellett készítenünk, melynek témáját a fiatal rendező előre megadta: egy család életének, illetve egy, a 2022-es választásokon a jelenlegi kormányt leváltó női párt közös pillanatának megjelenítése vált feladatunkká. A jelenetek bemutatását-megtekintését követően kiscsoporton belül ki kellett találnunk a másik ötfős társaság által játszott szereplők számára egy-egy titkot. A játszók egyesével járultak elénk (ahogy később mi is eléjük), így avattuk be őket saját karakterük titkába. Ezután interjúszerűen (melyet a szakzsargon „forró széknek” nevez) jobban megismerhettük a jelenetek szereplőinek életét, kapcsolati hálóját, motivációit. Végül pedig, a tánctermet magunk mögött hagyva, az emelet konyhájában készítettünk egy Kárpáti-féle 20-25 perces improvizációt. E gyakorlat célja egyrészt az volt, hogy megtapasztalhassuk a szerepben való létezést, másrészt a korábban kitervelt titkok egyikének felfedése is megtörtént, valamint ebben a blokkban jelent meg az az újságcikk, amely – az esemény kiírásában foglaltak szerint – a színházi nevelési előadás kiindulópontjaként hivatott szolgálni. Érdekes volt megtapasztalni, hogy míg a női párt improvizációban nagy hangsúly fektetődött a cikkre, addig a családi kör-játékban a dráma felülírta az újságcikk beépülését. Színházi nevelést hallgató egyetemistaként különösen hasznosnak találtam az “első felvonás” gyakorlatait és tevékenységeit, mert míg a pedagógiai részről több, úgy a színjátszás- rendezés területéről eddig kevesebb tapasztalattal rendelkezem, ezáltal mindenképp hiánypótló volt számomra a blokk.

 2. felvonás

A Nyári Arnold-vezette rész az improvizált jelenetekről szóló témagyűjtéssel indult. Rengeteg témaötletet tudtunk társítani a jelenetekhez, azonban kihívást jelentett, hogy kiválasszunk ezek közül egyet, amellyel tovább tudjuk gördíteni az alkotófolyamat kerekét. Végül a családjelenet esetében az egyén kontra közösség témájára, a női pártjelenet esetében pedig az értékválságra esett a választásunk. Ezután olyan helyzeteket, képzőművészeti vagy irodalmi alkotásokat, filmeket és sorozatokat gyűjtöttünk, amelyekben valamilyen módon megjelenik az általunk választott téma. A gyűjtemény egymással való megosztását követően olyan elgondolkodtató, a legtöbbször egyértelműen meg nem válaszolható kérdéseket fogalmaztunk meg, amelyeken érdemes lehet közösen gondolkodni egy potenciális nézőközönséggel. A workshop egy előkészített improvizációval zárult, amelyben a korábbi 20-25 perces rögtönzést sűrítettük 5-10 percbe. E performanszba igyekeztük beleszőni az általunk feltett kérdéseket is, a jelenetek tudatosabb, megtervezettebb előadása ezáltal újabb hidat képzett az “első és második felvonás” között.

Epilógus

A workshopok végeztével mindhárom csoport újra összetalálkozott a fekete teremben, és röviden bemutatták, összegezték (szóban, jelenetben, állóképben) munkájuk gyümölcsét. Egyöntetűen konstatáltuk, hogy legközelebb akár egy hasonló, többnapos esemény megrendezésére is lenne igény, hiszen

annyi gondolat, érzés, ötlet szorult még belénk, amely segítheti a közös alkotófolyamatot.

A hivatalos lezárást követően csoportképeket készítettünk, felvéstük véleményünket és tapasztalatainkat az előre kihelyezett csomagolópapírokra, majd új élményekkel, friss tudással, és újonnan köttetett barátságok ígéretével hagytuk el a tett színhelyét.

Bár az esemény hivatalosan három helyiségben zajlott, a bejegyzés címében szereplő negyedik helyszín talán épp mi magunk voltunk.

Aznap bennünk és belőlünk is elindult valami.

Írta: Gáspár Bernadett