ÉSZAKI FÉNY
Ez azért jobb címötlet, mint az előző. Jelentem, megvannak az elkóborolt birkák. Azon most nem sokat filozofálgatnék, hogy mi történt velük 7 napig. Tény, hogy megnyírva ért haza mind a kettő. És igen, az öreg Eilífr is megkerült. Egyedül él elég régóta, kissé már bogaras. Meglett ugyan, de azon kaptam, hogy magában beszél, vagy valakihez, akit én nem látok. Na, zajlik az élet Solnaskyr szigetén. Az időjárás mindenesetre teljesen megbolondult. 12 fok van, ami itt gyakorlatilag lehetetlen ilyenkor. Globálisan ki vagyunk melegedve. Hát, akkor induljon az új év, boldogat mindenkinek, aki ír-olvas és birkázik! (Nekem nem kell halott – értsd: kidobott – ex-karácsonyfák mellett sétálgatnom az utcán, az is biztos.)
Valahol az erőszaknál hagytam abba. Újabb alaptétel, mit szólsz ehhez: a veszélyérzet, a félelem, stressz, szorongás – mind az életünk, a fiatalok életének is a részei. Úgy, ahogy például az erőszak vagy szegénység is. De a világ konfliktusok által tanulható / érthetőbbé válik, és ezek a konfliktusok serkentik a kreativitást. Azt hiszem, nem hagyhatjuk ki a veszélyt az oktatásból, többek közt azért sem, mert a diákok egy jelentős része maga is veszélyes helyről érkezik. “Vágják a témát”, együtt élnek vele.
Vajon mi felnőttek, mennyire bízunk / bízhatunk a mai fiatalok ítélőképességében és jobbat akarásában? Kézenfekvő lenne kapásból azt mondani, hogy semennyire. De talán a mai fiatalokban sokkal nagyobb az odafordulás és tudatosság azzal kapcsolatban, hogy miben élünk, mint korábban…Lehet, hogy a mai fiatalok jobban értik a világ összetettségét, zavarodottságát, káoszosságát, mint az előző generációk. Különös hangsúlyt kap mindezek fényében maga a tanulás. Azt kell elérni, hogy a fiatalok tanulni akarjanak egész életükben, vagyis újra és újra megérteni, értelmezni akarják a világot, amiben élnek. Ez nem a Life Long Learning reklámja, annál komplexebb dologra gondolok. Kölcsönös oktatásra és tanulásra, egymás tanulására egész életünkben.
Az értelmezésről ugrott be, hogy lesz (van) itt a kávásoknak egy vlogja. Nem klasszikus, inkább olyan kisfilmes. Mindig van egy téma, amit többféleképpen körbejárnak. Na, tessék, megint őket reklámozom, nem bírok elszakadni.
Ja, erőszak. Olvastam, hogy Magyarországon az óvodáknak (is) le kell majd adni a honvédelmi intézkedési tervet (rövidítve HIT, jó mi?). Pl. kell szervezni egy operatív törzset, ésatöbbiésatöbbi. És olvastam olyat is blogbejegyzésben, hogy valaki mindezt továbbgondolta kicsinykét, Irónia Szigetén. “Az óvodásokat fel is kell fegyverezni. A 3-4 évesek 22-es pisztolyt kapnak. Az kicsi és kicsit durran, ha elsütik. A 4-5 évesek 9 mm-es parabellumot kapnak (ilyen van a zsernyákok többségének), ami kicsit nehéz ugyan, de nem olyan nagy. Az 5 év felettiek Desert Eagle-t kapnak, mert azzal egy elefántot is meg lehet állítani. A dajkák lesznek a szanitécek, és az óvónők AK 47-esekkel fogják felvenni a harcot az ellennel. Hajrá Magyarország, hajrá óvodások!” Elképesztően izgalmas hely lett Magyarország, mióta kitettem a lábam. Lehet, hogy vissza kéne mennem, de legalábbis hazalátogatnom.
Hát, most azt kérdezzem tőled, hogy Parabellum vagy AK47-es? Áhh, inkább vissza a bizalom témakörhöz! Szerinted bízhatunk vagy sem a mai fiatalok jobbat akarásában és ítélőképességben? Miért?
