Június végén tartottuk az általános iskolák felső tagozatosainak szóló Szóljon rólunk ez a hét! tábort. A hét eseményeiről önkéntesünk, Csizmadia Fanni írt beszámolót.

Idén nyáron második alkalommal vettem részt önkéntesként Káva-táborban. Előző évben az alsó tagozatos korosztálynak szóló táborban segítettem, ahhoz képest most érdekes tapasztalás volt a korosztálybéli változás: a Szóljon rólunk ez a hét! táborába felső tagozatosok látogattak el. Leginkább azokat a kérdéseket tartom izgalmasnak és egyben tanulságosnak, hogy az egyes korcsoportokat milyen témák foglalkoztatják, mivel lehet elnyerni az érdeklődésüket, és hogyan lehet a legsikeresebben megszólítani, elgondolkodtatni, bevonni őket.

A hét felosztását két hangsúlyosabb irány határozta meg, az egyik drámapedagógia, míg a másik színjátszós programokat jelentett. A drámapedagógiai programok meghívott szakemberek, nevesül Székely Erika és Kabdebon Dominik vezetésével valósultak meg. Drámaóráik olyan, a bűnmegelőzés szempontjából is fontos etikai kérdésekkel foglalkoztak, mint például hogy hol húzódik egy-egy vicc határa; mikor vagyunk feljogosítva a bíráskodásra; vagy, hogy az ártalmatlannak tűnő verbális, és/vagy tettleges „csínyek” mikor formálódnak át sérelmeket okozó tettekké.

A komolyabb témákat érintő drámapedagógia mellett a színjátszós feladatok a játékosságot, az improvizációt hivatottak képviselni. Továbbá e keretet adó foglalkozások mellett színesítették a tábort az egész hetes, állandó játékok, a résztvevők kérte jutalomjátékok, illetve a filmklub, majd ennek kifutása, az „első Káva Oscar-gála”. Külön pozitívum volt számomra, hogy bár volt előzetes programtervezet – melyet a színész-drámatanárok egyenlően osztottak meg egymás között –, de állandó egyeztetés mellett, a mellékkörülményeket, és az egyéni igényeket is figyelembe véve rugalmasan alakították az ütemtervet. Továbbá egyensúlyt éreztem a játékok összetettségét illetően is.

Megfelelő mértékben oszlottak meg az egyéni/önismereti, és a társas kompetenciát, csapatmunkát fejlesztő; az ügyességi; a kézműves; a kreativitást és a kritikai gondolkodást célzó foglalkozások. A Szóljon rólunk ez a hét! résztvevőit nehezemre esne egyértelműen gyerekeknek, tiniknek, vagy (kis)felnőtteknek hívni magamban, ugyanis minhárom előbb említett megnevezés jellemzőit láttam rajtuk. Bár visszagondolva eléggé problémás tud lenni az általános iskolai felsős lét, de minden nehézségével a korosztály szépsége számomra a következőkben rejlik.
Már összefüggésekben, árnyalatokban gondolkodnak, és több eltérő nézőpontból vizsgálják meg a felmerülő kérdéseket, de

még ösztönösen megvan bennük a gyermekség, az őszinteség, a kíváncsiság.

A Káva ezen táborának résztvevőivel kapcsolatban többek között azt volt a legjobb látni, hogy a behozott ötleteket, témákat, játékokat hogyan értelmezték, szűrték át magukon, majd hogyan játszották tovább.

Körülbelül másfél év kihagyás után alig vártam a drámás, színjátszós játékokban való részvételt, és meglátásom szerint ezt a táborozók is hasonlóan gondolhatták.

A tábor lehetőséget adott arra, hogy kiélhessék kreativitásukat, és az ezáltal keletkezett produktumokat megmutathassák másoknak.

Továbbá, arra, hogy minél több társukkal kapcsolódhassanak, elmondhassák véleményüket, vagy, hogy például kipróbálhassák magukat egy-egy olyan szokatlan szituációban, amikor percekig kizárólag kérdésekkel kommunikálhattak a másikkal.

Ezután az egy hét után a bennem lévő gyerek azon gondolkodott, hogy ha anno én is egy Káva révén találkozok először a táborozással, akkor talán nem a szorongás szó jut eszébe először a tábor szó hallatán. Köszönöm, hogy mi önkéntesek is bevonódhattunk, és köszönöm azt a sok vidámságot, gyermeki felszabadultságot, amit a Szóljon rólunk ez a héttől kaptam.

Csizmadia Fanni

A drámapedagógiai képzések megvalósulását a JUVENTAS – Drámapedagógia a bűnmegelőzésben projekten keresztül a Belügyminisztérium és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatja.