Tavasszal élénkül az élet, szeszélyessé válik az idő, a természet kinyílik, az állatok előbújnak, és megrendezésre kerül a már hagyománnyá vált Fórum, a színházi nevelési szakma tavaszköszöntője. Ehhez hasonló mondatokkal indult a Fórum ’23. Igazán találó a természeti kép, mert az esemény valóban felélénkülés volt a téli álomból.

A rendezvény friss gondolatokra serkentett, különböző látásmódok és elképzelések találkoztak, nyitott, érdeklődő emberek kíváncsisággal telten érkeztek az alkalomra és ismerkedtek a TIE esszenciáival, no meg nem utolsó sorban egymással, majd új tudással távoztak amelyett bizonyosan minden kolléga gyümölcsöztetni tud a jövőben.

Gyombolai Gábor kollégái segítségével a lehetetlent kísérelte meg (spoiler: igen szerencsésen) vagyis, hogy csupán egy napba belesűrítve ismerteti meg résztvevőivel a komplex színházi nevelési előadások lényegét, a szakma legérzékenyebb és legcsodálatosabb feladatát, a szerepből való nyitást. Természetesen a drámában kevésbé jártas és a tapasztalt jelenlévőknek is hasznára vált, hogy Gábor mindenek előtt tisztázta a nyitás fogalmát és a KÁVA egy korábbi előadásán keresztül szemléltette azt. Már a foglalkozás ezen pontján látszott, hogy a résztvevők nem könnyű fába kívánják vágni azt a bizonyos fejszét, és Gábor sem árul zsákbamacskát. Hamar rengeteg kérdés merült fel, és milyen remek, hogy megszülettek ezek a kérdések, hiszen

a nyitás kulcsa a jó kérdés.

Kérdés pedig volt rengeteg, aminek köszönhetően egyre inkább elérhetőnek látszott az elképzelhetetlen, hogy kicsit több mint hat óra leforgása alatt a jelenet értelmezésétől indulva eljutunk a nap végére, amikor is állni fog hat érvényes jelenet, hat megmozgató, válaszra késztető szerepből nyitással.

A fogalmi ismerkedés után nem volt hátra más, mint fejest ugrani a jelenetekbe. Mivel ez alkalommal a teljes rendezvény Tasnádi István Közellenség című drámájával foglalkozott, Gábor is ebből a műből választott három jelenetet és kijelölt három nyitásra alkalmas pontot. Nekünk nem volt több feladatunk, mint egy-egy tapasztalt színész-drámatanárral három csoportra válnunk, és elmerülnünk egy-egy jelenetben. Mielőtt bármi történt volna a térben, helyre kellett tennünk a jelenetet fejben. Gábor célzott gondolkodtatásai, feladatai és kollégái segítségével a szereplők igazságait kerestük. Ha már tavasz, akkor víz, és ha víz, akkor búvárkodás. Alámerültünk a szereplők szándékaiban, motivációiban és gondolataiban, és hosszas kutatás után felhoztuk azokat a kérdéseket, amelyek a vizsgált szereplő tudatában ott motoszkálnak. A kérdések mellett számos olyan kulcsfogalmat, mottót, vezérmondatot gyűjtöttünk össze, amely a karaktert megformáló és a karakter bőréből a nézőket megszólító játszót segítheti. Hiszen a szerepből való nyitás ezért is a TIE magasiskolája, mert a színész ebben az esetben bármilyen feltett kérdésre a szerepből kell, hogy tudjon válaszolni, erre pedig csak akkor képes, ha kívül belül ismeri a szerepet, a saját gondolatai helyét erre a rövid időre átadja annak a motivációnak amit a karakterben felfejtett, a szereplő érdekeinek.

A workshop egyik különlegessége volt, hogy a nyitás megismerése és kipróbálása mellett izgalmas jelenetek születtek, melyek a feladat nagysága és az idő szűke ellenére sem funkcionális, lejelzett mímelések lettek, hanem a maga nemében érvényes produktumok. Köszönhető ez annak, a remek résztvevő társaság mellett természetesen, hogy Gábor nem hagyott lazsálni senkit – a lehető legjobb értelemben. A nyitás kipróbálása mellett számos feladat jutott a szűk időre, a karakterek megismerése után ideális teret kellett teremteni a jeleneteknek és a jeleneteket fel kellett állítani, “meg kellett rendezni azokat”.

A szerepből való nyitás megértéséhez a másik oldalon is ki kellett próbálnunk magunkat, a kérdező oldalon. Egyértelmű volt, hogy mindenre nem lehet felkészülni, és az is, hogy Gábor egy olyan utat mutatott nekünk ezen a napon, ami mindig fog izgalmakat tartogatni.

Különleges élmény volt számomra látni, hogy ezt a nehéz helyzetet, -kiszolgáltatottan várni a válaszokat és a kérdéseket- hányféleképpen oldjuk meg.

Ahány emberrel találkoztam ezen a hétvégén, annyi féle megoldás született, melyek mind remekül tartották a karaktert mégis azonosak voltak a játszó egyéniségével. Elképesztőnek tartom, hogy Gábor ilyen rövid idő alatt, ennyire magabiztos és komfortos helyzetbe tudott bennünket vezetni egy ilyen nehéz vállalással kapcsolatban.

Az biztos, hogy ami ezen a hétvégén megnyílt a résztvevők számára, rengeteg utat és lehetőséget, felfedezni és kipróbálni valót tartogat, de ha csak ezt a hat órát viszi magával az életében az ember fia, már akkor is jobb hely kell, hogy legyen a világ.

Hiszen mi hiányzik a mindennapjainkból? Az önazonosság, a nyitottság, a kérdezni és felelni tudás, amiből mi most bőven kaptunk egy adagot. Nem csak a drámában, hanem a mindennapokban is velem lesz amit itt tanultam.

Írta: Virtics Betti