„Magyarországon 1992-től vannak jelen a komplex színházi nevelési előadások. A műfajt ismerők körében joggal vetődhetne fel a kérdés, hogy milyen társadalmi hatást tudnak felmutatni az alkalmazók, láthatók-e huszonhat év távlatából az eredmények. Több százezer (!) gyerek és fiatal, több ezer pedagógus vett részt ezeken az előadásokon az elmúlt negyedszázadban. Mennyiben tudta befolyásolni a társadalmi közeget egy olyan művészeti – pedagógiai – szociológiai – politikai „eszköz”, amely azt hirdeti magáról, hogy kulcsfogalmai a többszempontúság, a kritikai hozzáállás, a cselekvő gondolkodás, a partnerség? Vajon az a társadalmi-politikai rendszer, amiben élünk, ahova közel harminc évvel a rendszerváltás után jutottunk, mennyiben egyeztethető össze azokkal az értékekkel és elvekkel, melyeket a területen alkotók-dolgozók magukénak vallanak?
Van-e, lehet-e felelőssége a komplex színházi nevelési előadások alkotóinak abban, hogy 2018-ban az apolitikusság, a közügyek iránti csalódottság és közöny (újra) uralkodó nézetté vált, a magyar közoktatás és kultúra több szempontból negyven éves vagy régebbi jelenségeket produkál?”
Részlet Takács Gábor tanulmányából, mely a Kronosz Kiadó gondozásában frissen megjelent Színházi politika#politikai színház kötetben jelent meg Antal Klaudia, Pandur Petra, P. Müller Péter szerkesztésében. A tanulmány címe: A magyarországi komplex színházi nevelési előadások politikussága (és az angol előkép). A sorozat címe: Színháztudományi Kiskönyvtár.
A kötet ismertetője:
„Színház és politika kapcsolatának közös mozzanatai között a nyilvánosság, a teatralitás, a performativitás játsszák a legfontosabb szerepet. A színházi politika egyfelől az intézmény, illetve az alkotó pozícióját, vízióját, értékrendjét és gyakorlatát jelöli, másfelől a hatalmi berendezkedésnek a színházzal szembeni magatartását. A politikai színház pedig részben a jelenkor társadalmi-politikai mozzanataira reflektáló, a politikát tematizáló produkciókra, részben az uralkodó jelhasználattól eltérő, azt felforgató – azaz a művészeti ág önnön működését kihívás elé állító – praxisra utal. Az ebbe az összetett jelenségegyüttesbe beletartozó kérdések közül a kötet négy tematikus fejezetben foglalkozik színház és politika kölcsönös egymásra hatásával. Világszínházi (és világtörténelmi) esettanulmányok mellett a kötet szerzői vizsgálják a 20. század magyar önkényuralmi rendszereinek színházpolitikáját, külön fejezetben tárgyalják a színházi előadásnak, színházi eszközöknek és módszereknek a nevelés szolgálatába állítását, valamint górcső alá veszik egy szűkebben értett kor és alkotói pálya(szakasz), Katona József drámaírói gyakorlatának a téma szempontjából releváns kérdéseit is.”
A kötet a Kronosz Kiadó honlapján rendelhető meg.
