Április végén Bori Viktorral és Takács Gáborral az Erasmus+ programunk keretében lehetőségünk volt megismerni a Theaterpädagogisches Zentrum Hildesheim munkáját.

Látogatásunkkor kiderült, hogy országszerte több városban is működik ilyen centrum, ők ennek a nagy hálózatnak a tagjai.

Hannoverből negyed óra vonatozással megközelíthető Hildesheim egy gyönyörű kisváros, itt láttak minket vendégül a helyi TPZ munkatársai. Ők egy közhasznú egyesület,  egy független színház-, tánc-, zene- és médiapedagógusokból álló hálózat, akik rengeteg különböző projekten dolgoznak. Volt alkalmunk meglátogatni több helyszínt is a városban, ahol szoktak programokat szervezni, az egyik még most épül, a város egy kevésbé fejlett kerületében, ahol szintén a színházpedagógiai eszközökre támaszkodva próbálják majd összehozni a közösséget. Igyekeznek minél több korosztályt bevonni ezekbe a programokba, van például egy színjátszó csoportjuk, ahol a helyi nyugdíjasok és egyetemisták közösen hoznak létre előadásokat, de például nagy sikere van a szülinapi zsúrokra szervezet drámafoglalkozásoknak is.

Az én személyes kedvencem az a projekt, amelyet flash mob jelleggel a város egyik forgalmas részére kitelepülve valósítottak meg, itt 2-3 a városban élő menekült srác vitt téged végig az útlevél igénylés hosszas procedúráján. Természetesen mindezt néhány percbe sűrítve, zenével, jó hangulattal fűszerezve, de teret adva a beszélgetéseknek.

A Hildesheimban töltött utolsó esténken egy nagyon különleges helyre kaptunk vacsorameghívást vendéglátóinktól. A Trillke Gut  egy a város határában található gyönyörű épület, ahol több száz ember él együtt. A különböző épület szárnyak alkotnak egy-egy kisebb lakóközösséget, akik egymás között osztják be, a bevásárlást, takarítást és egyéb feladatokat, kicsit kollégium jellegű, kicsit valami nagyon más. A padlástérből megközelíthető tetőteraszon fogyaszthattuk el vacsoránkat, amit két a házban lakó menekült fiú készített. Az épület házigazdáink elmesélése alapján korábban tényleg kollégium volt, többen már akkor egyetemistaként is ott laktak. Az önkormányzat túl akart adni rajta, ám néhány kollégista addig harcolt az épületért, míg beleegyeztek, hogy nekik adják el, így jelenleg az épület az ott lakók közös tulajdonában van. Rengeteg közösségi és kulturális programnak ad teret, van színháztermük, különböző kisebb termeik, zenekari próbáknak, tánc- vagy egyéb mozgásos tevékenységnek, közös kert, bárányok és a földszinten egy kocsma is működik. Ottjártunkkor éppen táncház volt a kocsmában, a kertben tábortűz. Én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy tudnék élni, gyereket nevelni ebben a rendszerben, de így egy estére nagyon jó élmény volt találkozni ezzel a világgal.

 Másnap reggel vonatra szálltunk és Berlin felé vettük az irányt. Ide a nagymúltú GRIPS színház meghívására érkeztünk, és egy szexuális felvilágosítást segítő, a témát feldolgozó előadást nézhettünk meg. A GRIPSben csak egy délelőttöt töltöttünk, de az előadás után szerencsére azért volt alkalmunk egy kávé mellett beszélgetni a színházainkban folyó munkáról is.

Tartalmas napokat töltöttünk el Németországban, örülök, hogy megismerhettem a TPZ Hildesheim-t  és a GRIPS színházat.

Petró Julianna

Az utazás az Erasmus+ 2017-1-HU01-KA104-035500 számú Felnőttoktatási mobilitási program keretében valósult meg.