Több, mint 7 éve foglalkozom gyerekekkel, elsősorban átmeneti otthonban lakókkal. Mivel pályaváltás után kerültem erre a területre, folyamatosan keresem azokat az eszközöket, melyekkel még jobban tudom színesíteni a foglalkozásokat. Régóta érdekelt a drámapedagógia, de munka mellett egy hosszabb képzés nem fért bele az időmbe. A KÁVA Műhely 4 napos képzése pont megfelelőnek látszott, hogy belepillanthassak ebbe a módszerbe. Természetesen, a teljes kínálatból csak kis szeletet tudtunk „megkóstolni”, de nekem ez is többet adott, mint amire – képzetlenségemből adódóan – számítottam. Az elméleti alapozást Takács Gábortól kaptuk. Számomra ekkor derült ki, mennyire komplex a téma, mennyi műfaj, tevékenység típus fér bele. Gábor lelkes elhivatottságának hatására máris kevésnek éreztem, hogy a négy napban csak a szabályjátékokkal lesz lehetőségünk közelebbről megismerkedni. A játékokat Bori Viktortól tanultuk meg. A program összeállítása – kapcsolatteremtő játékoktól az érzékelés-, készség-, képességfejlesztő, szituációs, ön- és társismereti játékokon keresztül a bizalomjátékokig haladtunk, – remekül érzékeltette, miként lesz bő tucatnyi idegenből egymást értő, segítő, kreatív csapat. Viktor jókedve és lendülete végig nagy segítség volt. Nem minden játékot kedveltem meg egyformán, de a saját határaim feszegetése közben is biztos lehettem abban, hogy figyelemmel, empátiával átsegít a zökkenőkön.
A játékok feltételeinek megteremtése, szabályainak elsajátítása és a begyakorlás mellett megtanultuk a játéksorok kialakításának módját, azokat a szempontokat, amivel kiválaszthatjuk az adott gyerekcsoport összetételének legmegfelelőbb játékokat. Elemeztük az elkövethető hibákat (személyeskedés, minősítés), szó esett a speciális esetekről (SNI-s gyermek, hiperaktivitás), a veszélyekről (bántás, fizikai sérülés), és a játékmester személyiségéről, felelősségéről is. A negyedik napot azzal a zárógyakorlattal fejeztük be, melynek során kisebb csapatokban 3 játéksort állítottunk össze, és azokat egy-egy résztvevő le is vezette, majd megbeszéltük a tapasztalatokat. A képzés során bepillanthattunk egy komplex színházi nevelési elődadásba is (felvételről). Fantasztikus volt látni, hogy a felnőtt színészek által felkínált helyzetbe miként lépnek be a fiatalok, hogyan közelítenek először óvatosan, majd egyre nagyobb átéléssel, egyszerre játszva és megfigyelve magukat. Szakmai segítséget vártam, de sokkal többet kaptam a négy nap alatt: felszabadult játékot, hasznos ötleteket, tapasztalatcserét mind az oktatóktól, mind a csoporttársaktól. Önismereti tanfolyam, inspiratív csapatmunka volt egyben. Köszönöm mindannyiuknak, hogy részese lehettem ennek az élménynek, és nagyon bízom benne, hogy lesz még alkalmam ezekre az alapokra építeni a program folytatásában!
Hodruszky Mónika
gyermekgondozó
A drámapedagógiai képzések megvalósulását a JUVENTAS – Drámapedagógia a bűnmegelőzésben projekten keresztül a Belügyminisztérium és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatja.
