Kérdez, és nem állít

“Tanulmányomban az 1976-ban létrejött Gyerekjátékszín nevű amatőr színházi csoport két gyerekeknek szóló színházi előadásának politikusságát1 elemzem. Az Itt járt Mátyás királyt 1978- ban, a Tavaszi Tótágast pedig 1979-ben Mezei Éva2 rendezésében mutatta be a csapat. Mindkét előadás formailag és tartalmilag egyaránt (komplex) színházi nevelési előadásnak3 (TIE-nak) tekinthető, amely jelen esetben azért fontos, mert, ahogy Mezei Éva fogalmazott, a „TIE-előadás feladata, hogy a színházi-drámai technikákat a nevelés, tágabban a társadalmi feladatvállalás szolgálatába állítsa”.4

A két gyerekjátékszínes előadás elemzése során térek ki arra, hogy a vizsgált kontextusban mit jelent a nevelés és a társadalmi feladatvállalás. Kutatásom az 1970-es évek második felére fókuszál, így a kulturális automatizmus olyan, az államszocialista időszakra jellemző momentumait említem, amelyek a politikusság szempontját teszik előtérbe a két előadás elemeinek analizálásakor.”


Politikusság alatt jelen esetben a közéletiséget értem, vagyis aki részt vesz a közéletben, aki aktív vagy passzív politikát folytat.

2 Mezei Éva a Színház és Filmművészeti Főiskolán végzett 1951-ben. Először a Vidám Színpadon, majd Egerben rendezett. 1957-től a Népművelési Intézet munkatársaként az amatőr színjátszás egyik módszertani irányítója lett. 
1961– 1968 között az Universitas társulatának vezetőrendezőjeként dolgozott. Rendezett a rádióban, 1967-től a Pannónia Filmstúdióban szinkronrendezőként. 1985-től a budapesti Pinceszínház igazgatója lett. in Magyar Életrajzi Lexikon 1978–1991, szerk. Kenyeres Ágnes, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 618.

3 „Olyan – az angol Theatre in Education (’színház a nevelésben’) módszer- tanán alapuló – színházi nevelési / színházpedagógiai program, amelyben a színház eszközeivel elkészített jelenetek, jelenetsorok és a hozzájuk kapcsolódó felkészítő és feldolgozó beszélgetések és az ebbe sajátos esztétika alapján illeszkedő interaktív munkaformák révén megvalósuló feldolgozás dramaturgiailag szerves egységet képez. [...] 
A színházi részek épülhetnek az önkifejezés bármilyen verbális és nonverbális műfajára [...]. A hazai gyakorlatban kb. 2–4 óra időtartamú program mindig pontosan behatárolt korcsoportba tartozó résztvevők [...] számára készül, akiknek a hagyományos színháznézői szerep mellett többféle egyéb szerepet, részvételi lehetőséget kínálnak. 
Az előadást színész-drámatanárok valósítják meg, akik az előre elkészített színházi részekben színészi, másrészt az interaktív szakaszokban színészi és drámatanári munkát végeznek.” in Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv, szerk. Cziboly Ádám, Budapest, InSite Drama, 2017, 159.

4 Mezei Éva, Színház a nevelésben: Theatre-in-education, Színház, 1986/11, 25. 

Részlet Patonay Anita tanulmányából, mely a Kronosz Kiadó gondozásában frissen megjelent Színházi politika#politikai színház kötetben jelent meg Antal Klaudia, Pandur Petra, P. Müller Péter szerkesztésében. A tanulmány címe: Kérdez, és nem állít – Mezei Éva gyerekszínháza 1978–1979-ben. A sorozat címe: Színháztudományi Kiskönyvtár.

A kötet ismertetője:

“Színház és politika kapcsolatának közös mozzanatai között a nyilvánosság, a teatralitás, a performativitás játsszák a legfontosabb szerepet. A színházi politika egyfelől az intézmény, illetve az alkotó pozícióját, vízióját, értékrendjét és gyakorlatát jelöli, másfelől a hatalmi berendezkedésnek a színházzal szembeni magatartását. A politikai színház pedig részben a jelenkor társadalmi-politikai mozzanataira reflektáló, a politikát tematizáló produkciókra, részben az uralkodó jelhasználattól eltérő, azt felforgató – azaz a művészeti ág önnön működését kihívás elé állító – praxisra utal. Az ebbe az összetett jelenségegyüttesbe beletartozó kérdések közül a kötet négy tematikus fejezetben foglalkozik színház és politika kölcsönös egymásra hatásával. Világszínházi (és világtörténelmi) esettanulmányok mellett a kötet szerzői vizsgálják a 20. század magyar önkényuralmi rendszereinek színházpolitikáját, külön fejezetben tárgyalják a színházi előadásnak, színházi eszközöknek és módszereknek a nevelés szolgálatába állítását, valamint górcső alá veszik egy szűkebben értett kor és alkotói pálya(szakasz), Katona József drámaírói gyakorlatának a téma szempontjából releváns kérdéseit is.”

A kötet a Kronosz Kiadó honlapján, vagy a bookline-on is megrendelhető.

Takács Gábor tanulmányának részlete a gombra kattintva olvasható: 

> > >

OSZD MEG EZT A BEJEGYZÉST!