Nap mint nap, amikor kinézek az ablakomon, a buszmegállót látom. Látom a fiatalokat, ahogy ott beszélgetnek, nevetgélnek, szotyiznak. Jó látni, hogy ők újra elkezdenek egy közösséget alkotni. Igen újra. Néhány évvel ez előtt sajnos nem lehetett elmondani a településről, hogy egy közösséget alkotna. Nem volt semmiféle közösségépítő program, és mindenki el volt foglalva a saját problémájával. Aztán lett egy olyan polgármesterünk, aki itt nőtt fel és itt él köztünk ma is. Számára tehát nem elhanyagolandó az, hogy a közösség újra összetartóvá váljék. Nem első alkalom, hogy a fiatalok úgy jelennek meg, mint azok az emberek, akik a változást hozzák magukkal, ezt ő is így látta, látja.

Ezért minden megmozdulás azért van, hogy a fiatalok meghozzák a várva várt változást, visszaadják a reményt, hogy a falu, amelyben élünk, újra megteljen élettel, boldogsággal.

Mivel 2 évvel ezelőtt voltak már olyan programok, amelyekkel elindult egy folyamat, afelé, hogy a falubeliek újra elkezdjenek valamiért összejönni, ha nem másért csak azért, hogy megnézzék a gyermeküket vagy valamelyik rokon gyerkőcöt, hogy hogyan szerepel, akár egy dokumentumfilmben a StereoAkttal, vagy hogy milyen fotókat készített Csoszó Gabival, és hogy megnézze, miért is járt haza a gyermeke minden hétvégén nyakik festékesen, és lássa a végeredményt, amit a MurálMorállal festettek.

Már elkezdődött valami, ami jó irányba halad tovább.

A Remake bodony című film bemutatója utáni siker annyira fellelkesítette a csapatot, hogy szakértői segítség és honorárium nélkül elkészítettünk május végére egy előadást, melynek címe Elcseszettek lett. Az előadással az volt a célunk, hogy megmutassuk az embereknek, hogy minden nehéz helyzetből van kiút, csak akarni kell. Fontos volt, hogy pozitív végkimenetel legyen, mert „ki akarna megnézni egy filmet aminek nem happy end a vége”!

Amellett, hogy a  faluban erősödik a közösség, létrejött egy különböző korcsoportú és egyéniségű 9 főből álló csapat. Akik a film aktív szereplői lettek. A 7305 nappal később című előadásra, melyet már a Kávával, Sereglei András és Milák Melinda vezetésével készítettek el, kibővült a csapat 13 főre.

Mint már említettem, a csapat különböző korcsoportból és egyéniségből áll, de mégis van valami, ami összetartja őket, és remek dolgokat tudnak létrehozni együtt. Hogy mi is az a valami, az a csapatszellem, sikerélmény, elismerés.

Most a Kávával, megmutatják álmaikat és legnagyobb félelmeiket a jövőjükkel kapcsolatban.  Ezek a kis falusi gyerekek, fiatalok bátran fel merik vállalni azt, amit talán a hasonló korabeliek éreznek, és talán nem merik azt felvállalni, kimondani. Hiszen látjuk a fiatalokat, de nem ismerjük őket, és most megengedték nekünk nézőknek, vagy a projektben dolgozóknak azt, hogy belelássunk a világukba, megtudjuk, miről megy a vita esténkét a fiúk között vagy, hogy miről csacsognak a lányok késő délutánként a buszmegmállóban.

A programmal nekem is több vágyam teljesült, amiről azt hittem, hogy álom marad csak. Az egyik az, hogy sikerül összegyűjtenem a faluban 11-12 olyan fiatalt, akik végigcsináltak egy olyan programot, ahol ki kell állni egy színpadra, és fel merik vállalni önmagukat. Az, hogy megtelik a kultúrház olyan felnőttekkel, akik azért jönnek fel, hogy a napokon át tartó komoly munka végeredményét érdeklődéssel figyeljék, majd napok múlva is arról beszéljenek egymással. Illetve az, hogy újra a Kávával dolgozhattam, de nem mint diákszínjátszó, nem, mint amatőr színész, hanem mint a szervezők egyik tagja, a saját falumban. Ez volt a legnagyobb álmom, amikor én 16-17 éves voltam, hogy egyszer én is szervezhessek velük együtt programokat, és az hogy sikerült mindezt a saját településemen , ahol élek, ez már csak hab a tortán.

A legnagyobb bizonyítéka számomra annak, hogy a sorsunkat mi magunk irányítjuk, a nehézségek ellenére is kitartani és menni tovább a kijelölt cél felé.

A program tehát számomra is tanulságos volt, és alátámasztotta azt az elméletemet, hogy nincsenek véletlenek és nincs lehetetlen.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden gördülékenyen ment a maga útján. Itt is, mint mindennek az életben, megvoltak a maga problémái, de mindent leszámítva nagyon jól együtt tudtunk működni és egy nagyon érdekes, elgondolkodtató előadás született.

Bartáné Somogyi Gina

helyi szervező, Siklósbodony