Ahogy azt az utóbbi években megszokhattátok, FÓRUM eseményünkről fiatal, a szakmát tanuló egyetemisták (élmény-)beszámolóit is megosztjuk. Most Sárközi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem drámatanár hallgatójának szövegét olvashatjátok Róbert Juli dramaturg workshopjáról.

Drámatanár szakos hallgatóként a Káva Színház Fórum’23 elnevezésű eseménye mérhetetlenül hasznos volt – a szakmai nap során választ kaptunk a kérdéseinkre, azonban, mint minden jó tanulási folyamatban, a nap végére meg tudtuk fogalmazni az új kérdéseket, amik még felderítésre várnak.

A napindító közös játék után mindhárom workshop résztvevői elvonultak a saját terükbe, ahol a nap nagy részét töltötték. Én Róbert Juli workshopján vettem részt, amelynek középpontjában a TIE előadások dramaturgiai háttere állt. Annak érdekében, hogy összeszokott csapattá váljunk, mindenki elmesélte, hogy mi volt a legfurcsább dolog a reggelében – és

bármilyen meglepő, reggelente az emberrel mindig történik valami furcsa.

Majd a következő körben meséltünk magunkról, és mikor a mellettünk ülő úgy érezte, hogy kapcsolódni tud hozzánk, vagy tudja úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy kapcsolódjon hozzánk, átvette a szót, és ő beszélt magáról. Szép, keretes szerkezete alakult ki a beszélgetésnek, a végére visszajutottunk ahhoz, ami többször is felmerült: megtudtuk, hogy a csapat minden tagja szívesen eljutna nyáron a tengerhez.

Az ismerkedés (és egy rövid elméleti bevezető) után kezdetét vette az egész napos munka, amelynek kiindulópontja Tasnádi István Közellenség című drámája volt. A workshop végén, mikor megosztottuk a másik két csapattal, hogy mire jutottunk, úgy tűnhetett, mintha keveset dolgoztunk volna: hiszen csak egyetlen jelenet egyetlen nyitását készítettük el.

Mi azonban már jól tudjuk, hogy a valóságban emögött hány élvezetes, de kemény munkaóra van.

Először csak brainstormingszerűen gyűjtöttünk témákat, fogalmakat, amik köré a dráma TIE-feldolgozását építhetnénk. Mikor mindhárom 4 fős kiscsapat egymástól teljesen függetlenül ugyanarra jutott, hogy márpedig az igazságtalanságról akarunk mondani valamit, más felosztású csoportokban megkerestük a témával és a történettel kapcsolatos kérdéseinket. A négy különböző kérdés, habár csak leheletnyileg különbözött, egy hosszú és gyümölcsöző vitának eredményeként szűkült egy fókuszkérdéssé.

Megkerestük a fókuszkérdéshez kapcsolódó dilemmákat és konfliktusokat a drámában, és ismét csoportokban dolgozva kiválasztottuk azt az egyet, amivel a legizgalmasabb módon lehet megközelíteni a fókusz minden elemét – annyira egy hullámhosszon volt a csapat (talán a tengerparti nyár víziója miatt?), hogy itt is egyet gondoltunk. A jelenetet szétszálazva megkerestük azt a szöveghelyet, ahol a színész-drámatanár a résztvevőkkel közösen gondolkodhat. (És itt meg kell említenem, hogy amíg mi agyaltunk és sokszor szavakon vitatkoztunk, Kardos Jani és Patonay Anita tapasztalt színész-drámatanárként türelmesen hallgatták a beszélgetésünket, és végül csak a nap végén jutottak szerephez, amiért nagy köszönet illeti őket.)

Mikor a nyitás helyét megtaláltuk, kérdéseket is kellett keresnünk, majd kialakítottuk azok sorrendjét. És ekkor eljött az a katartikus pillanat, mikor ki is próbálhattuk, amin egész nap dolgoztunk – Anita és Jani eljátszották a jelenetet, mi pedig résztvevőként válaszolhattunk azokra a kérdésekre, amiket korábban mi fogalmaztunk meg. (Igen, egész különleges tudathasadásos helyzet volt ez.)  Végül még azzal is kísérleteztünk, mi van, ha egy-két megszólalással később jön a nyitás (és mennyit számított, mennyivel jobb volt!).

A workshopról kilépve realizáltam, hogy teljesen más tudatállapotba kerültem a nap során, máshogy szemléltem a világot, máshogy az embereket magam körül. Közösen rájöttünk arra, hogy mennyi jelentése van egy szónak, mennyire izgalmas mások perspektíváiból szemlélni a világot.

Számomra ez a nap a gondolkodás hatalmáról és öröméről szólt. Csodálatos volt!

A muter és a dzsinnek című előadás pedig méltó és szép lezárása volt a Káva Fórum’23 rendezvényének.

Máskor, ha este egyedül utazom a villamoson, mindig zenét vagy podcastet hallgatok – egy ilyen intenzív nap után viszont sokkal izgalmasabb volt befelé figyelni, a bennem kavargó gondolatokra, és a nap végén bennem maradó nyugodt, fáradt, élménnyel teli csendre.

Írta: Sárközi Máté