A Káva 2019. februárjában ÁLLAMPOLGÁRI SZÍNHÁZ néven színházi foglalkozás-sorozatot indít, melyre olyan 18 év feletti érdeklődők jelentkezését várja, akik szeretnék élményeiken és gondolataikon keresztül feldolgozni a LAKHATÁS – OTTHON témáját. A három hónapos próbafolyamat során a résztvevők saját történeteiből közösségi színházi előadás születik, melyet május elején mutatunk be.

Sereglei Andrást és Somorjai Mártont, a Káva színész-drámatanárait, az Állampolgári Színház vezetőit kérdeztük a részletekről.

Honnan jött az Állampolgári Színház ötlete?

 S.A. Egy drezdai tanulmányúton találkoztam egy intézménnyel (a Staatsschauspiel Dresden Bürgerbühné-jével), ami arra teremt teret és lehetőséget, hogy bármely drezdai polgár a városi színházban alkothasson. Olyan élmény volt, mint amikor valaki hosszan keres valamit és egyszer csak megpillantja: igen, a színház mindenkié! Mindannyiunk érdeke, hogy ez a tér, a színház tere végre abban az értelemben is funkcionáljon, hogy ez a közös dolgaink tere, ez a valódi beszélgetés tere, mindenkinek joga van hozzá és nem csak azoknak, akik születésük vagy iskoláztatásuk, esetleg tehetségük jogán a színházművészetet gyakorolják.

Miben lesz része a jelentkező állampolgároknak? Mi fog velük, illetve a történeteikkel történni?

S.A. Az előadás részei lesznek. A történeteik is és ők maguk is. Nem történhet semmi olyan, amit nem akarnak vagy kellemetlennek éreznek. Mi csupán a folyamatot felügyeljük, de mivel ők azok, akik az írók és a színészek is egyben, előjogaik vannak, hogy mi kerülhet be az előadásba vagy mi ne. Az igazán fontos dolgokról közösen kell döntenünk majd.

S.M. Én azt is el tudom képzelni, hogy nem egy színpadi előadás lesz a végeredménye a folyamatnak, hanem esetleg egy játék, amit a nézőkkel együtt játszunk majd. Én szívesen látnám, ha a témához kapcsolódóan egy erősen térspecifikus bemutató készülne. De mindez, mármint hogy én mit vizionálok most, majdnem mindegy, ha a résztvevők valami másban érzik komfortosan magukat, a történeteiket, elképzeléseiket.

Mi ennek a műfajnak a sajátossága? Miben lesz ez más, mint egy színjátszó, vagy egy önismereti tréning? Mi a foglalkozás-sorozat célja, ha nem az, hogy előadás jöjjön létre?

S.M. Ez egy kísérleti műfaj jelenleg mindkettőnknek, a Kávának, és szerintem Magyarországon is. Szerintem ezért is lesz nagyon izgalmas részt venni benne. Mert így sokkal nagyobb lehetősége van a saját képére formálni a résztvevőknek a folyamatot. Vannak elképzeléseink mindkettőnknek arról, miket akarunk kipróbálni, de hogy ebből milyen irány lesz, azt a résztvevők érdeklődése és történetei fogják súlyozni. A színházi eszközöknek és a bemutató-előadásnak szerintem az a feladata ebben a folyamatban, hogy biztonságos és egyben izgalmas keretet és teret adjanak különböző hátterű és élményeket megélt állampolgároknak és történeteiknek. Hogy valaki állampolgár lehessen, az alanyi jogon jár mindenkinek, viszont csak akkor lehetünk azzá, ha társadalmi lényként működünk, és a saját életünkön túl is tudunk tekinteni. Figyelve hallgatjuk a másikat, elfogadjuk, hogy vannak közös ügyeink és nyitottak vagyunk a közös alkotásra. Végső soron színház az egész világ, és állampolgár benne minden férfi és nő.

Annyira önismereti tréning, mint amennyire bármilyen minden saját tapasztalatokon alapuló alkotó folyamat az. Annyira színjátszó, hogy színházi körülmények között egy színházteremben előadást készítünk majd a résztvevőkkel. Viszont az Állampolgári Színháznak nem a színjátszás technikájának elsajátítása az elsődleges célja, hanem hogy egy hívószó (lakhatás – otthon) mentén először egy belső, majd egy alkalomra külső fórumot biztosítson az élményeinknek, tapasztalatainknak, történeteinknek.

A lakhatás témája elég aktuális és vitatott téma Magyarországon. Miért éppen ezt a témát választottátok? Nem tartotok attól, hogy túl aktuálpolitikai lesz az előadás, ami létrejön?

S.A. Már miért lenne, vagy miért ne lehetne? Mindenki lakik valahol és vágyik arra, hogy legyen egy hely, amit otthonának nevez. Ebben nem különbözünk, és vannak élményeink, benyomásaink, történeteink ebben a témában. Hogy mennyire fog ez szólni a jelenlegi helyzetről az csak rajtunk múlik.

S.M. Nekem személyes viszonyulásom van a témához, mert nagyon úgy néz ki, hogy másfél év intenzív és kevésbé intenzív keresgélés után, kb. a projekt elindulásakor fogjuk átvenni a kulcsát a lakásunknak a barátnőmmel és a kisfiammal. Ezalatt a másfél év alatt szerintem körülbelül 30-40 lakást néztünk meg, és olyan részein jártunk a városnak, ahol kezdetben egyáltalán nem tudtam volna elképzeli, hogy otthonra lelhetek. Hacsak nem roppantmód pénzes az ember, hosszú évekre kiható áldozatokat hoz meg egy ilyen helyzetben. És mindezzel együtt azt gondolom, hogy én elég nagy biztonságban élhettem meg ezt a folyamatot, és a szerencsésebbek, jó lehetőségűek közé tartozom a társadalomban. Azt gondolom, hogy a lakhatás miközben nagyon is személyes és egyéni történet, közben lényegéből fakadóan közösségi és társadalmi téma. Mindenki lakik valahol; lakásban, házban, kastélyban, kolostorban, hajón, autóban, menhelyen, utcán…

Kiknek a jelentkezését várjátok?

S.A. Bárkiét, aki úgy érzi, hogy van mondanivalója a témában. Ez nem vicc.

S.M. Olyanokét, akiknek otthonuk van, akiknek lakhatásuk van, akiknek mindkettő, vagy akiknek egyik se. Aki lakásban, házban, kastélyban, kolostorban, hajón, autóban, menhelyen vagy éppen az utcán lakik, 18 éven felüli, és a jelenlétén felül 3-szor 9600 forinttal meg tudja finanszírozni ezt a projektet. Senkit nem szeretnénk pusztán anyagi helyzete miatt kizárni a projektből, ezért aki részt venne a foglalkozás-sorozaton, de anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a részvételi díjat kifizesse, bátorítjuk, hogy forduljon hozzánk, megpróbálunk megoldást találni rá.

Várható, hogy lesz folytatása a programnak?

S.A. Szeretném, ha a Káva olyan színház lehetne, ahol az ilyen előadások havi rendszerességgel szerepelnének a műsorban. Szeretném, ha minél több ember tekintené ezt a helyet olyan térnek, ahol nem csak nézheti a színházat, hanem ő maga is hozhatja létre.

S.M. Mivel kísérleti a projekt a Kávának, ezért ígérni egyelőre nem tudunk semmit, viszont elkötelezettség, motiváció és kreatív energia van rá bőven. És gondolkodtunk már rajta, ha kell, milyen irányba lehet majd továbbfejleszteni az Állampolgári Színházat.

További részletek és jelentkezés: