M. nem is érti még, hogy milyen lehetőséget kapott, de majd érteni fogja…
Nem mindig az egyszerűbb utat keressük; lehet a nehezebb út a helyes. Gondold át!
Mai nap jártam először a Javítóintézetben. Szőlő utca, III. kerület. Hamarabb értem oda. A sarkon egy nagyon jónak tűnő hamburgerező, igazi marhahússal. Kávét nem tartanak. Közvetlen mellette Dohánybolt. Ott van kávé. Délután 14.34. Sétálok a műanyag poharas kávémmal az intézet előtt. Aztán átmegyek a túloldalra. Rácsok, de valahogy ijesztőbbnek gondoltam.
Képzeld el, hogy miközben ezt a bejegyzést olvasod, van melletted egy csésze kávé vagy egy üveg sör. Hirtelen megszomjazol, és elhatározod, hogy inni fogsz. Mielőtt megcsinálnád a képzeletbeli (vagy ha lehetőséged van, valós) mozdulatot, gondolkozz el egy kicsit. Mi indítja el ezt a teljesen hétköznapi mozgássorozatot? Melyik testrészed mozdul meg először? Milyen izmokat használsz közben? Csak a kezed mozog? Csinál valamit közben a derekad vagy netalán a lábfejed? Hová néznek a szemeid? Van esetleg egyszerűbb módja ugyanennek a mozdulatnak?
2019. március 17. és 24. között az ATIPIA (= Applied Theatre in Practising Integrated Approaches) projekt Erasmus+ programjának keretein belül, a Káva Kulturális Műhely képviseletében vettem részt a malerargues-i Roy Hart Theatre workshopján.
