„Na mi van, cuncimókus?”

Miközben lepergett előttem a mozim, arra jutottam, hogy nem kell magasztos cél, de a színház igenis mindenkinek szól. És arra, hogy van, akinek nagyobb szüksége lehet rá, mint gondolnánk.

„Erre mindenkinek szüksége van”

A mi vállalásunkban benne van, hogy olyan témákat vegyünk elő, amikről nem szeretünk beszélni, miközben itt van körülöttünk – az otthonokban, ismeretségi körökben, munkahelyen. Úgy ítéltük meg, hogy ez is egy ilyen fontos téma. Tudjuk, hogy kényes, de nem söpörhetjük szőnyeg alá.

Káva Kulturális Műhely: MASC.

Kibomlik előttünk, hogy bár mindenkinek más a viszonya az apjához, a fiához, önmagához, a férfias férfiról épített illúziójához, a mélyben mégis a hasonlóságok dominálnak.

MEGVANNAK A SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ DÍJAZOTTJAI

A Jövő díjat olyan színházi alkotók, alkotócsoportok vagy produkciók kaphatják meg, akik és amelyek innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgoznak a társadalmi folyamatok alakításán.

A bizonytalanság csúcsán ülünk

A napokban Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely művészeti vezetője közzétett egy hivatalos összegzést az elmúlt évadról, melyben meglepően magas a bemutatók (8) és előadások (403) száma. Ezen felül sikeresen megvalósított honi és külföldi projektek, workshopok, nyári táborok és fesztiváldíjak jelzik 25. jubileumi évaduk kimagasló eredményeit. Ennek ellenére a számvetést azzal kezdi: „kemény idők járnak, és még keményebbek jönnek”. Kemény időkről és sikerekről beszélgettünk vele.

MITŐL JÓ AKKOR IS, HA ROSSZ?

A Káva Állampolgári Színház projektjének harmadik előadása a pedagógus lét mélységeit és magasságait mutatja be úgy, hogy közben sikerrel kerüli el az ilyen témák feldolgozásánál megszokott belsős, „összekacsintós” humor csapdáit.